Blog 1 – A fiam, Viczena Zsolt szörnyű tragédiája a magyar egészségügyben: Betekintés

Kedves Olvasók!

Régóta foglalkoztat, hogy amennyiben megélem, megírom könyvben a fiam, Zsolt szörnyű betegségtörténetét, amit egy ragyogó egészségű, nagyon kisportolt , ambíciókkal teli 21 éves fiatalemberrel művelt 2014-től napjainkig , 11 éven át ez az Orbán-kormány alatti mélyresüllyedt egészségügy.

Ez volt az én fiam mielőtt a magyar orvosok meg nem nyomorították egy életre.

Amikor a Facebookon közzétettem a betegségtörténetét sokan írták, hogy nem voltak képesek egyszerre végigolvasni a teljes írást, sírtak, megkönnyezték, hogy ennek a fiatalembernek semmit nem akartak elfogadni az orvosok, nem hittek a súlyos tüneteinek, állapotának és mulasztásokkal, orvosi hibákkal, döbbenetes negligenciával lépésről lépésre megnyomorították őt.

A fiam helyzete 2024-ben egy tágult vesén orvos nélkül végzett vesekőzúzás (ESWL) után kialakult és tudatosan kezeletlenül hagyott súlyos vesefertőzés miatt drámaivá vált (erről szól majd a következő blogbejegyzésünk)! Morfin, Fentanyl tapasz és altatók nélkül a fájdalmait már nem tudná tovább viselni, hiszen az eddigi szenvedéséhez elviselhetetlen vesefájdalom társult. Csakis külföldi kezelésekkel és idegműtéttel nyerheti vissza az emberi életet. Ehhez 55-60 millió forintra van szükségünk, melyet csakis az Önök segítségével tudunk rövidtávon előteremteni. Mivel korábban nem indítottunk közösségi adománygyűjtés – és ebben nagy szerepe van a mérgező családunknak – a fiam szenvedése hihetetlenül hosszúra nyúlt. Ha most relatíve gyorsan nem vagyunk képesek összegyűjteni ezt az összeget, elveszítem a fiamat. Ezért kérem, ha szeretnének segíteni és esélyt adni a fiamnak 11 év pokol után egy emberi életre, adományaikat a fiam alábbi számlaszámára juttassák el:

A fiam felvetette, hogy Zsoltblog.hu címen részleteiben írjam meg szörnyű betegségtörténetét, nem feltétlenül időrendi sorrendben írt cikkekben. Mivel mi szinte mindig együtt mentünk, ezért együtt éltük meg az orvosok megnyilatkozásait és mindent ami a beavatkozásokkal, vizsgálatok során vele történt. Én sokszor lejegyeztem az elhangzottakat, hogy később is pontosan tudjam idézni, viszont a fiamnak erre nem volt szüksége, mert olyan memóriája volt, hogy a legapróbb részletekre is emlékszik évek elteltével is, nyilván azért, mert vele történt mindez, ő élte meg a rengeteg szenvedést. Viszont vannak olyan „fejezetek” mint például a lejjebb olvasható fenolos idegblokádok, amit csak ő mint átélő tud igazán szavakba önteni, ezért ilyenkor teljességgel az ő elmondása szerint írom meg az adott részt. Visszatérve a vizsgálatokra, kiemelném, hogy a fiamnak csaknem 30 képalkotó vizsgálata (CT, MR, DSA, PET-CT, röntgen, szcintigráfia) készült (sokszor egymást követően, teljesen meggondolatlanul ismételve az előzőt), melyek a rák előszobájába juttatták a fiamat. Az MR-ek közel tucatnyi gadolínium kontrasztanyagával, valamint a gyakorlatilag minden CT során kontrasztanyaggal rengeteg toxikus anyagot juttattak a szervezetébe, melyek a vesékben választódnak ki – amelyekre ő annyira vigyázott – sajnos mindhiába. Az elkészült felvételek után éppen az orvosi gondolkodás, neadjisten konzílium elmaradt. A rengeteg rövid időn belül végzett, egymással nem harmonizáló, esetleg többszörösen elvégeztetett vizsgálatokkal, a kétszáznál több orvosi találkozóval, melyek nagy része komoly konzultációs és „vizsgálati” díjjal járt. 5 év alatt 5 hasi műtéttel, amelyből az utolsó 3 nyitott műtét ún. laparotomia volt (ennek minden súlyos szövődményével mint a műtét utáni bélelzáródás, vagy a dió nagyságú hasfali sérv). Ezek 10 év alatt együttesen 15-16 millió forintot vettek el családunktól, és testileg-lelkileg teljesen megnyomorítottak bennünket.

Bárki elolvassa a fiam történetét, azt mondhatja: Ilyen nincs!
Mert ilyen a civilizált világban , a 21. században nem történik meg, NEM TÖRTÉNHET MEG, amit a fiammal a magyar egészségügyben műveltek!

A történet kezdete: 2014, Olaszország, Bibione, Fertőzés

Olaszországi nyaralásunkon 2014. júliusában jelentek meg hasi tünetei és egy deréktáji vörös bőrirritációval. Már a harmadik napon nem jött le reggel a tengerpartra a köldök mögött erős hasi fájdalma miatt. Ezt az utat a pokolba kívánom, mert azért mentünk július utolsó hetében nyaralni, mert a Tatai polgármester, Michl József megkért, hogy vállaljam el az 1-es körzet önkormányzati képviselőjelölti tisztét. Igent mondtam, ami azzal is járt, hogy augusztus elején már rendelkezésre kell állni a választások miatt. Én ezt komolyan vettem, és kapkodnunk kellett. Az utolsó vouchert 4 nappal a kiutazás előtt kaptuk meg Bibione-ba, mert csak ott volt 5 fős apartman. Bibione-ban már egyszer voltunk, nekem nagyon nem tetszett, csak tengervízi fürdőzésre alkalmas, unalmas helynek tartottam, de csak ott volt 5 fős apartman, amely a családunknak kellett. Tapasztalatlan voltam, és később megdöbbenve szembesültem, hogy egyesek meg merték tenni, hogy csak augusztus végén jelentek meg. És itt jön a sors.
Ha én is közéjük tartoztam volna, nem mentünk volna ki Bibione-ba, ez tény. És valószínűleg máig egy kicsattanó egészségű, aktívan sportoló, az életben sikeres fiam lenne, nem pedig a külföldi fertőzéstől, fájdalmak sokaságától és a sorozatos orvosi mulasztásoktól, megnyomorításoktól a feladás határára jutott 32 éves ember, aki elveszítette és borzalmas fájdalmak közepette végigszenvedte teljes fiatalságát.

A nyaralásból hazatérést követően az aktív sportoló fiam folytatta edzéseit, ám az egyik alkalommal az addig enyhébbnek mondható fájdalom felerősödött, amely onnantól kezdve lehetetlenné tette egyetemista fiam számára a normális életet. A fájdalomban egy perc szünet nem volt, így szakadt meg és vált rémálommá az egészséges, sportoló, ambíciókkal teli végzős egyetemista fiam élete egyik napról a másikra. Alig tudott enni, ha megpróbált, 20 perc múlva szakadt róla a hideg veríték, a pulzusa 140-ig felment. A hasi fájdalma teljesen lokalizált, és az első perctől fogva ugyanolyan, nem terjedt, nem változott. Mintha tépnék a köldök mögött mélyen. Az égő, farcsont környéki bőrtünet, amivel megjelent Olaszországban is, 4 hét múlva eltűnt. A hasi fájdalom maradt és egy hónap kínlódás után abba kellett hagynia az egyetemet. Felfoghatatlan kálváriába került, nagyrészt saját pénzünkből finanszírozott orvosi konzultációk, majd vizsgálatok garmada következett. Gyomortükrözések, ultrahangok, röntgen, CT, kapszula endoszkópia, MR Enterográfia, gerinc MR, vékonybél passage-vizsgálat, CT angiográfia következtek. A CT Angio számos megnagyobbodott nyirokcsomókat mutatott (az Arteria Mesenterica Superior Szindróma gyanúja mellett) azonban biopsziát nem vettek belőlük. Pedig mint azt később bécsi prominens orvosok konzíliuma is megállapította a CT képei alapján, a rengeteg nyirokcsomóból kellett volna biopsziát venni, de nem vettek, pedig a számos 1,5 cm-es nyirokcsomó volt bizonyosan a kulcsa a diagnózisnak, ami sokszor igenis csak invazív nyirokcsomó-biopszia révén derülhet ki (pl. hasi tuberkulózis és más kórokok). Dr Madácsy László a kapszulás endoszkópia után többek között ezt javasolta, mintát venni a nyirokcsomokból, „keresünk ehhez egy jó sebészt Győrben vagy Budapesten.” – mondta, majd miután beszélt a radiológussal, ez nem történt meg soha.

Mi azonban 2015. februárjában a friss CT lelettel a Semmelweis Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikájára mentünk, az akkori vezetőhöz, Dr Papp János gasztroenterológus professzorhoz, akinek egyetlen érdemi hozzászólása nem volt, sem a nyirokcsomók, sem az esetleges Artéria Mesenterica Superior Szindróma tekintetében – hogy ott áll egy 21 éves fiatal, akinek olyan folyamatos hasi fájdalma van, hogy 6 hónapja 0-24 órában szenved, nem tudja élni az életét, Tramadolt szed és az egyetemet is azonnal ott kellett hagynia. Így került aztán teljes tévútra a fiam, a belgyógyászati klinikai kivizsgálás, orvosok közötti konzíliumok helyett egy radiológus beleirányított minket a gerinci idegblokádokba, ahol eleinte lidocainos majd fenol (!) injekciókat is kapott a fiam. És ekkor történt az első nagy tragédia: fenollal eltalálták a T10-es idegét, mely miatt szörnyű herefájdalma is lett, hiszen a roncsolt ideggel összeköttetésben álló szimpatikus idegpálya beidegzi a bal oldali herét is. Erről részletesen írok az alábbiakban, persze mindent előzetesen a fiammal átbeszélve.

Dr Horváth J. Attila (Pécsi Fájdalom Ambulancia) – Az életveszélyes fenol injekció és a maradandó fogyatékosságot, elviselhetetlen fájdalmat okozó idegsérülés története

A fiam így is nagyon fél, hiszen egy idegműtét, egy bordaközi neurectomia (műtéti idegátmetszés) nagyon veszélyes szövődményekkel, akár az eredetinél is nagyobb fájdalommal járhat – de más járható út nincsen. Azért fél, mert amit csináltak vele a Pécsi Fájdalom Ambulancián „azok Mengele-i módszereknek feleltek meg” – mondta többször is a fiam. És most 10 évvel később szembesülök vele egy pár perces keresés után, hogy mennyire, zsigerből megérezte, igaza van. Nézzék meg az alábbi képernyőfotót:

Erre műtétre azért van szükség mert Dr Horváth J. Attila (Pécsi Fájdalom Ambulancia) kémiailag szétroncsolta a fiam 10-es bordaközi idegét, amikor gondolt egyet és egy fenol injekcióval megszúrta a hónalja környékén a bordáját, pontosabban telibetalálta az ott futó ideget és addigi kb 9-10 idegblokád során egy hangot ki nem adó fiam felordított. Nem volt szedáció mint külföldi betegnél, a fiam ébren volt és érzett mindent, éppen a visszajelzés miatt, de itt még a felkiáltás, ordítás sem volt elég betegoldali visszajelzés.

Mindennek ellenére Horváth J. Attila a teljes 5 ml-es 7%-os vizes fenolt a fiam T10 idegébe szúrta, ami szakirodalmi források szerint akár 2,5-szere a normáls gyakorlatban használt mennyiségnek. Majd ezután a másik oldalon is. Csoda hogy a fiam nem bénult le és nem lett inkontinens, viszont örökre meg lett nyomorítva 0-24 elviselhetetlen idegfájdalommal a herében, belső combban. Sajnos jópár előbbi esetet olvasni a szakirodalomból ugyanilyen blokád során, volt ahol a beteg meg is halt – de ezen esetekben végstádiumos idős rákos beteg(ek)ről volt szó. Alapból indikáció nélkül, ráadásul egy 21 éves nem daganatos betegnél ezt MEG SEM LEHETETT VOLNA CSINÁLNI. Zárójelben: Egy igazságügyi szakértő több éves börtönbüntetést vizionált Dr. Horváth J. Attilának ezért, de akkor már kifutottunk a magyarországi 5 éves elévülési időből. Egy 21 éves fiatalembert egy életre meg lehet nyomorítani jogi következmények és kártérítés nélkül ebben az országban. Itt ahol köztudott hogy az Orbán-kormány alatt műhibert majdhogynem lehetetlen nyerni. Amerikában ezért milliárd forintnak megfelelő kártérítés járt volna a fiamnak, mert ennek következményeként azóta helyi (T10 dermatóma – bördaköz) és bal herébe illetve belső combba kisugárzó elviselhetetlen idegfájdalommal kell élnie. 21 éves kora óta, és most 32. Már csak emiatt eldobhatta volna, eldobhatná az életét. Nem tudjuk, hogyha összegyűlik Horváth J. Attila brutális iatrogén beavatkozása miatt gyűjtendő több tízezer dollár, sikerül-e majd a fiamnak az emberi életet visszaadni.

Dr Almási Róbert Gyula (Pécsi Fájdalom Ambulancia), az életveszélyes kétoldali légmell és az intenzív osztály története

Nem hallgathatom el, hogy a Pécsi Fájdalom Ambulancián egy másik alkalommal történt idegblokád során pedig életveszélyes állapotot okoztak a fiamnak. Ez egy másik orvos volt, Dr Almási Róbert Gyula, aki injekcióival (idegblokádjával) kétoldali légmellet (PTX, pneumothorax) azon belül is a ritka köpenylégmellet okozta fiamnak, amivel azonnal intenzív osztályra kellett szállítani és a bordáit szétfeszítve drainage-t bevezetni.

Groteszk eleme a történteknek, nem csak az hogy 1 évvel korábban ugyanitt egy életre megnyomorították és tönkretették a 21 éves fiam életét, életminőségét, hanem hogy az intenzív osztály (pontosan: Pécsi Tudományegyetem Aneszteziológiai és Intenzívterápiás Intézete – AIIT) volt akkor Almási Róbert fő munkahelye, itt volt osztályos orvos, de annyira gyáva volt szembenézni tettének következményeivel, hogy amíg a fiam az osztályon tartózkodott megoldotta, hogy ne kelljen felmennie – a fiamhoz szintén EGYSZER SEM jött be! Milyen orvosi és erkölcsi nulla az ilyen? De itt még nincs vége. Almási gondosan meggyőződött róla, hogy elhagytuk az osztályt és a Pécs táblát is és mire hazaértünk egy minket mocskoló emailt kaptunk tőle majd a végén a történteket holmi „kellemetlenségnek” nevezte, amikor azt írta, elnézést az esetlegesen okozott kellemetlenségekért. Csak megjegyezzük, hogy ha valaki például egy rúgással okoz egy dulakodás során egy másik embernek légmellet – mert eltöri a bordáját, ami pedig következésképpen átszúrja a tüdőt, akkor az életveszélyt okozó testi sértésért felel, és több éves letöltendő börtönbüntetés járhat érte. Itt? Itt az igazságügyi szakértő kolléga kimosdatta a szintén igazságügyi szakértő kolléga Almási Róbert Gyulát, akinek így semmilyen erkölcsi, jogi vagy kártérítési felelősséget nem kellett vállalnia, a szakértő szerint ez ugyanis benne van a pakliban a szövődmények között. Ez elég érdekes, hiszen amikor a fiam leszállt a „műtő” asztalról és az injekciók után megkérdezte Almási Róbert, hogy „na, mit érez?”, a fiam mondta hogy alig tud kiegyenesedni, annyira fáj a felső háta és sugárzik lefelé is, alig tud menni. Almási erre azt felelte cinikusan és fölényesen: „Ezernél is több ilyen blokádot végeztem és még soha senki nem panaszkodott ilyesmire” – vagyis mégcsak fájdalomra sem, tehát állításából következtetve légmellet aztán pedig végképp nem okozott. Akkor most még sincs benne a pakliban? Vagy hogy is van ez? A fiamnak ezután még két injekciót, idegblokádot akart csinálni, azonban a fiam pingvinlépésekben hagyta el a klinikát és ment ki inkább a parkolóba Almási viselkedése után és állapota miatt. Innentől fogva nekem folyton azt ismételgette, érzi hogy valami kortyog a szegycsontjában, és hallja is, illetve fáj a szegycsontja, mellkasa. Először szinte nem is hittem el, fogalmam sem volt mekkora baj van. Utána amikor a szálláson odatettem a fülemet én is hallottam hogy kortyogó hangok jönnek a mellkasából és a fiam minden fekvő pozícióban köhögni kezdett. Egy egész napig így szenvedett, de bementünk röntgenre ahol kiderült nem mehet sehová, mentő, intenzív osztály, mert életveszélyes állapotban van: kétoldali légmelle van, összeestek a tüdők.

A Google mesterséges intelligenciája ezt mondja arra a légmellre, amit Dr Almási Róbert Gyula okozott a fiamnak:

Nem csoda hát, hogy mindenki azt kérdezi tőlem, megismerve a fiam óriási küzdelmét, elszántságát, életigenlését, rengeteg fájdalmát és szenvedését, hogy egyáltalán hogy élte túl a fiam mindezt. A Mesterséges intelligencia azt mondta, hogy ezt senki nem élte volna túl, de ennek még a felét sem. Akkor gondoljanak bele a jelenünkbe, a mostani mindennapjainkba, amik 2024 év elején gyökereznek. Ekkor a fiam veséivel olyan dolgot tettek, amire e kontinensen biztosan nincsen példa. Én két év óta szinte a nap minden órájában látom a fiam kínjait, ahogy beveszi a Morfint és az altatókat több részletben, ahogy körbe-körbe jár a veséit fogva éjjel és nappal, ahogy csak falatonként tud enni (főként édességet), mert olyan, mintha szét akarnának repedni a veséi, teste apokaliptikus állapotba kerül. Két hét kórházi antibiotikum-kezelés helyett kapott a magyar orvosoktól eddig 2 év pokoli szenvedést: 0-24 kétoldali viselhetetlen vesefájdalmat, napi 20 körüli vizeletet, morfin és altató segítségével 2-2 órás alvásos éjszakákat (5-6 éjszakai vizeléssel), amik úgy telnek mint egy olyan emberé aki éppen akut súlyos egészségügyi krízisben van. Ezt egészében egy külön cikkben fogjuk kifejteni.

Nem szeretnék külön cikkben írni a mérgező családi hátterünkről, de írni muszáj, mert ahogy mondani szokták „minden összefügg mindennel”, úgy nem mindegy, hogy egy éppen felnőtt 21 éves fiatalt milyen család vesz körül. Felemelő, támogató, akik segítségével meggyógyul, vagy kihasználó, apatikus, mérgező akik ‘belökik a sírba’.

Viczena József – Az „apa”, akinek nincsenek szülői ösztönei

És akkor pár szót arról, hogy nem csak külső ellenséggel kell harcolni, hanem belsővel is, történetesen a családdal. Egy beteg ember körül normálisan ott nyüzsög a család, mindent elkövetnek egy alig 21 éves ember életéért, beáldoznak minden anyagit a külföldi kezelésért – amint világossá válik hogy Magyarországon nem meggyógyítják, hanem megnyomorítják a családtagjukat – nem pedig ellopják a testvér részét, akinek úgy kellene a pénz, mint egy falat kenyér, és nem mondja egyetlen apa sem az anyának, hogy „egy egészséges gyereked van, nem így van?” -hanem rohannának eladni, amit csak lehet, hogy külföldön megmentsék a fiatal huszonéves fiú/testvér életét . „Az ilyen ember nem apa, és nem is ember!” – mondta ezt győri fogorvosi rendelő asszisztense. Még ő sem tudta szó nélkül hagyni.

Szeptikus állapotban (a kezeletlen vesefertőzése vérmérgezéssé fajult) egy klinikán vártunk az orvosra, de amikor behívott engem meg a fiamat, mögöttünk jövő férjemre megkérdezte: „Maga meg kicsoda?” Nem volt evidens, hogy a fiam apja. Azért nem mert olyan testbeszéddel ücsörgött hátradőlve ott, mint egy kantinban. Nyugalommal, indulatok és mondanivaló nélkül. Eközben a fiamnak már folyton rezgett az okosórája amiért ~ 15 órája már 130-160 közötti pulzusa volt, nem tudott lejjebb menni. Tudni kell a megelőző estén, amikor a fiamon 2 hónap vesefertőzés-kezeletlenség után kitörtek a szepszis jelei, mint a hidegrázás, 39 fokos láz, 140-es pulzus, 22-es légzési ráta és egyre zuhanóbb vérnyomás (88/60!) folyamatos hasmenéssel, véres vizelettel és elviselhetetlen vesefájdalommal, Viczena József köszönés (?) nélkül, mondhatni kiosonva a házból, elment Almásfüzitőre aludni. (A szülői házba ahová 1 évvel korábban, 8 év elképesztő közönye miatt én küldtem el.) Nem akartam elhinni, amikor a fiam aki már alig állt meg a lábán, mondta „Hiába szólsz neki, elment.” Ő hallotta ahogy óvatosan csukódik az ajtó. Azonnal felhívtam, kiderült már aludt, így jött vissza éjjel 2-kor. De ekkor is nem az összeomlott állapotú fiamhoz ment, hanem azt kezdte kiabálni „Hívja ki ő (mármint a fiam) a mentőt! Miért nem ő hívja ki a mentőt???”.

Azt hiszem erre már nem kellenek szavak. Ilyen „apja” volt a fiamnak. És ez csak egy kis foszlány abból, amit a fiam látott, megélt. Tiszta aberráció, ami szegény fiamat körülvette. A férjem nem engedte a két garázsunk egyikét sem eladni, pedig 50 %-ban tulajdonos vagyok, és a bevétel felét megkapta volna, a saját felemet a fiamnak adtam volna, ami pont elég lett volna arra, hogy kipótolja a 2024 július-augusztusában összegyűjtött 5,5 millió forintot kb 10 millióra, amivel már lehetett volna érdemibb hosszúságú (talán 10 napos) kórházi befekvést, kivizsgálást, beavatkozást elintézni, azonnal! De nem ez történt. Azt merte mondani: ”Nem fogod elherdálni a családi vagyont.” Mire én hiába: „A gyerekünk életéről van szó!”. „Majd a bíróság eldönti”. – felelte végtelen nyugalommal. „Addigra meghal a fiam.” Erre ő megismételte: ”Majd a bíróság eldönti.”

Dr Viczena Viktória avagy hol a fiam pénze?

És ott az ügyvéd lányom, Dr Viczena Viktória akinek az igazságot, erkölcsöt mindenek felett kellene képviselnie, 1/3 tulajdonosként, a testvérei engedélye nélkül belakta az egész házat (a testvérei által 2/3 részben tulajdonolt házat), családot alapított bele és mindezért 7 éve egy forintot sem fizet. De nemcsak a házat, az egész udvart is bitorolják, két autóval.

Ezt telket és házat én szereztem, 2011-ben, tartási szerződés útján sok év munkájával és ösztönösen ajándékoztam a 3 gyerekemnek. 2019-ig a ház állt, nem lett kiadva, se értékesítve, pedig a fiam ekkorra már felnőtt volt, 26 éves és a külföldi gyógykezeléshez kellett volna neki a része. De ezen 8 év alatt, a férjem már többször kijelentette ellentmondás nemtűrően, hogy „az a ház márpedig nem lesz eladva!”, ha véletlenül is felvetődött ilyen. Felvetődött, hiszen a fiamon túl a beteg lányom is felnőtt volt javában már, neki is járt volna, járna a része, és az élet úgy hozta, hogy a fiamnak pedig sajnos nem lakásra vagy vállalkozásra, hanem egyenesen az életben maradáshoz kellett volna a vagyonrésze, amit csak úgy kaphatott volna meg, ha értékesítjük a házat és mindhárom gyerekem megkapja a maga részét. Magamra nem is gondoltam. De arra sem, hogy a férjem gondolatban már évekkel korábban fixen eldöntötte és megtervezte, hogy hogyan nem lesz senkié ez a ház, maximum az ügyvéd lányáé. És így is lett. 3-ból két gyereke beteg, őket nem vette számításba.

Így 2019-ben beköltöztette Budapestről és innentől 2 éven át a lányom egymaga, majd 4 és fél éven át az ingyenélő párjával (aki számtalanszor hónapokig munkanélküli, de közben sportfogadásokra, tippmixekre százezreket költ) együtt birtokolták el a fiam tulajdonrészét (és persze vele együtt a Down-szindrómás lányomét is). Ez az élősködő ember nem rendelkezik tulajdonrésszel a házban és amikor felszólításra került, hogy ingyen nem lakhat két beteg testvér birtokán, letiltott Facebook-on mindannyiónkat – így oldotta meg, hogy ne kerülhessen bele semmilyen számonkérő kommunikációba a továbbiakban. Hát mi folyik itt? A Down-szindrómás lányomat csak azért nem, mert neki nincs Facebook-ja. Tudni kell, hogy 2023 óta már családostól, a macskával együtt négyen amortizálják a kétharmad rész idegen tulajdont. Még egyszer mondom, lakják, amortizálják, és ezért ők 2019 óta egyetlen forintot – nevezzük lakbérnek, kompenzációnak, túlhasználati díjnak, akárminek – nem fizettek. A férjem pedig ehhez nem hogy asszisztál, ezt a helyzetet ő maga teremtette meg szándékosan és egyszer sem tett eleget gondnoki kötelességének, hogy beszedje cselekvésében korlátozott, Down-os gyeremeke részét, az ügyvédnő lányától és párjától, akik volt hogy 750 ezer forint körüli összeget kerestek nettóban együtt. A férjem azt hangoztatta, „Nem fogod a híd alá küldeni a lányodat”, tehát nála az igazságos elosztás, majd albérlet/lakáskeresés 7 év ingyenélés után híd alá küldésnek felel meg.

Az hogy eközben a valóság az, hogy 7 éve egy forinthoz sem jutnak hozzá a beteg testvérek, az nem baj. Hidegen hagyja, hogy a fia a két lépésnyi szabad területű gyerekszobájában szenved, ül, térdel, fekszik, szedi be a morfint, az altatót és küzd a viselhetetlen és számtalan fájdamával és azzal, hogy milyen címen hazudjon még magának reményt miközben 11 éve nincs jövedelme, minden alkotási vágyát, ambícióját el kellett fojtania, lenyelnie, hogy a megálmodott vállalkozás amihez súlyos betegen is 65 ezres közösséget és több más csoportot (köztük 160 ezer tagot számlálót) épített ki, elvész a semmibe. A fiam kerülne a híd alá jövedelem nélkül, ha nem lennék neki, mert a betegsége mindent elvett tőle, morfin mellett is brutálisan szenved, minden akarata ellenére sem tudna dolgozni, először a híd alá, majd a föld alá kerülne. De ez nem baj, sőt éppen ezt használják ki, csak a kiszolgáltatott emberrel lehet ezt megtenni, az én fiam pedig kiszolgáltatott lett a javából! A testvér, az ügyvédnő két év óta nem jött át megnézni a 100 méternyire levő lakásunkban a súlyos beteg, morfiumon élő öccsét! Egyelőre ennyit írok, a többit majd később részletesen a fiammal felváltva írjuk le, mert a papír ezt is alig bírja el!

Akik követik majd Zsolt betegségtörténetét, azok számára egyértelmű lesz, hogy annyi súlyos, orvosi
hibát követtek el rövid életében Magyarországon, hogy azokat csakis külföldi orvosok segítségével, és költséges külföldi beavatkozásokkal lehet megszüntetni és a fiamnak az emberi életet visszadni. Márha vissza lehet, azok után, amit Pécsen tettek vele.

A külföldi vizsgálatok, kezelések nagyon komoly költségekkel járnak, 55-60 millió forint az előzetes információk alapján, ezért aki segíteni akarna a fiamnak, a számlaszámára tud küldeni adományt, amit nagy hálával köszönünk meg minden adakozó személynek.

Ebben a gyűjtésben próbál nekünk jelenleg segíteni Ábrahám Barnabás is írásával, valamint a cikket átvevő Magyar Jelen hírportál. Ugyanígy Lantos János is segített, aki 2025 decemberében egy Facebook-videóval igyekezett még több elérést biztosítani történetünkhöz és adománygyűjtésünkhöz, amit a TikTok-ra is feltöltött. Még 2025 januárjában pedig Bittó Ákos, a Blikk főmunkatársa írt egy cikket a fiam tragédiájáról, válsághelyzetéről.

Hálásan köszönjük a segítséget!