2024. július 21-én írtam azt a Facebook-bejegyzésemet, ami egy segélykiáltás volt és amiben tíz év után először írtam, beszéltem a nyilvánosság előtt arról, hogy miben élünk, milyen tragikus, élet-halál helyzetbe került 2014-ben és azóta az én addig makkegészséges, sportoló, ambíciózus egyetemista fiam és mit műveltek vele 2024-ben egy orvos nélkül végzett vesekőzúzás után, ami után befertőződtek a veséi, vesemedence-gyulladása lett, amivel nem vették fel kórházba és nem kezelték annak ellenére, hogy összesen 31 alkalommal 4 klinikát és kórházat jártunk be 3 különböző megyében, valamint sürgősségi és ügyeleti ellátásokat is. Egy felfoghatatlan horror ami történt és ahogy azóta él a fiam, ez nem véletlenek műve, ez tudatos (bűn)cselekmény-sorozat volt. Mert ilyen nem történik és nem történhet meg Európa közepén a 21. században. Ekkor fordultam a nyilvánossághoz, többek közt azonnali adománygyűjtés céljával, hogy a fiamat külföldön megmenthessem. Annyit most leírnék, hogy a fiamat azóta is a morfin-fentanyl-altató hármas tartja még életben. De hogy mi történt azóta? Embertelen módon él azóta, mióta ezt tették vele, a „Blog 2” kezdetű bejegyzésünkben le fogjuk írni mi történt pontosan.
Addig is az első segélykiáltásomat a Facebook-ról, 2024-ből változtatás nélkül közlöm a „Blog 1 – A fiam, Viczena Zsolt szörnyű tragédiája a magyar egészségügyben: Betekintés” kiegészítéseként.
| SEGÉLYKIÁLTÁS HORROR, AMIBEN KILENC ÉV ÓTA ÉL A FIAM ÉS VELE ÉN! NAGYON KÉREM SEGÍTSENEK! Kedves Ismerőseim, Kedves Facebook olvasók! Nagyon régóta készültem erre a kiírásra, de képviselőként a sok személyes dolog miatt ez nagyon nehéz volt. Amit leírok hihetetlen borzalmak sora, melyek a fiam életét 10 éve nyomorítják meg. Ami a fiammal történt a magyar egészségügyben, sehol a civilizált világban nem fordulhatott volna elő! Nagyon sürgős külföldi orvosi segítségre van szükségünk, mert Magyarországon meg fog halni a 30 éves fiam. Az orvosi kiadásaink már meghaladták a 12 millió forintot, a pénzünk elfogyott. Ezért fordulok a segítő szándékú emberekhez, Önökhöz, Hozzátok, hogy segítsetek! 2014. nyaráig kell visszamenni, amikor a fiam egy 20 éves egészséges, ragyogóan kisportolt, egyetemista volt, amikor az olaszországi nyaralásunkon megjelent nála deréktájon egy furcsa bőrtünet, egy köldök körüli hasi fájdalommal. A tünetek enyhék voltak, ezért itthon megkezdte a konditermi edzéseket. Az utolsó edzés után belevágott egy nagyon erős, tépő hasi fájdalom. A fájdalomban egy perc szünet nem volt, így szakadt meg és vált rémálommá az egészséges, sportoló, ambíciókkal teli végzős egyetemista fiam élete egyik napról a másikra. A fiam alig tudott enni, ha megpróbált, 20 perc múlva szakadt róla a hideg veríték, a pulzusa 140-ig felment. A hasi fájdalma teljesen lokalizált és az első perctől fogva ugyanolyan, nem terjedt, nem változott. Mintha tépnék a köldök mögött mélyen. Az égő, farcsont környéki bőrtünet amivel megjelent Olaszországban is, 4 hét múlva eltűnt. A hasi fájdalom maradt és egy hónap kínlódás után abba kellett hagynia az egyetemet. Felfoghatatlan kálváriába került. A CT számos megnagyobbodott nyirokcsomót jelzett a hasüregben, de az orvosok nem vettek biopsziát belőlük, pedig ez súlyos tüneteknél elsődleges orvosi feladat! Teli volt 1,5 cm-s nyirokcsomókkal, kezdeti folyadékgyülemmel, de otthagytak mindent mintavétel nélkül, a külföldi nyaralás előzményének ténye és súlyos fájdalom ellenére! 3 évvel később amikor Bécsben meglátták a radiológusok a kezdeti CT felvételeket, azonnal kiszúrták ezt és döbbenettel kérdezték a fiamtól, tud-e róla egyáltalán, hogy milyen sok, kóros méretű nyirokcsomója volt? Szinte biztos, hogy itt veszett el a fiam élete és esélye a diagnózisra, gyógyulásra! Hiába mondtuk folyamatosan, hogy a fiamat ott érte valamilyen súlyos fertőzés, ezt és mindent ignoráltak. Az ésszerű lépések helyett (biopsziavétel a tucatnyi nyirokcsomóból pl. hasi tuberkulózis, limfóma, krónikus bartonellózis vagy más, súlyos okokra – szerk.) egy radiológus végül a teljesen abszurd idegblokádokba vitte bele a fiamat. A fiam a tucatnyi injekció után már nem akart többet, én beszéltem rá, amivel jóvátehetetlen bűnt követtem el. A blokádok során lidokain injekcióval sorra szúrták meg a 21 éves fiam gerinci ideggyökeit, de a hasi fájdalom nem csökkent, semmi köze nem volt a gerincének hozzá. Ekkor az orvos fenolos injekcióra váltott, ami életveszélyes anyag. Végstádiumú rákosoknál szokták a fájdalom csillapítására használni. Az orvos a T10-es idegnél a tűvel eltalálta magát az ideget. A fiam felordított, az ideg mentén elindult egy övsömör szerű csík, a bőrt mintha leforrázták volna. Kiderült a fenol szétroncsolta a bal oldali T10-es idegét!! 2015. decemberétől viselhetetlen helyi (hasfali – szerk.) és folyamatos bal oldali herefájdalomban él, mert a roncsolt ideg beidegzi a herét is. Ez nem volt elég! Ugyanitt Pécsett egy másik injekcióval még kétoldali légmellet is okoztak neki. Összeesett mindkét tüdeje, három nap az intenzív osztályon, kétoldali draincsővel. Amikor a fiam három évvel később megkérdezte az egyik vezető idegsebészt, hogy mit lehet tenni a roncsolt ideggel és a fájdalommal ami az életetet lehetetlenné teszi? Azt mondta „Semmit, ha megsérült az ideg, így marad, tanuljon meg vele együtt élni.” A fiam sírva jött ki a rendelőből, majd elkezdett kutatni a neten. Azonnal kiderítette, hogy az USA-ban tudnának perifériás idegműtéttel segíteni kb. 30 ezer dollárért. (Ez 2018-ban volt ennyi, azóta biztosan több – szerk) Ez számunkra lehetetlen összeg volt. Ezért él a fiam már 8 éve él ezzel a szörnyű idegfájdalommal. Nem tudom, hogy hagyhattam ezt. Már akkor segítségért kellett volna kiáltanom! Az életünk az orvostól orvosig járásból áll 10 éve, de nem adtuk fel a reményt. A fiamnak óriási életigenlése volt. Biztos volt abban, hogy a hasi fájdalmának megvan az oka. Felkeresett egy radiológust, aki észrevett egy ritka belső sérvet a hasnyálmirigy térségében. Mindezt egy hónappal azután, hogy a fiamat egy köldöksérv kapcsán felvágta egy sebész. A fiam kérte a laparotómiát, mert már nem bírta a fájdalmat. Az orvos azt ígérte, hogy így mindent fog látni. Aztán nem vette észre a sérvet!!! Óriási orvosi hiba! És még nagyobb hiba, hogy a sebészek ezután megtagadták a radiológus diagnózisát, mert ha elismerik a 2017-es diagnózist, akkor ezzel együtt azt is elismerik ,hogy ők éveken át nem vették észre a sérvet, ami már az első , 2014-es CT-n rajta volt. A fiam külföldre kényszerült. Én épp a Transzplantációs klinikán feküdtem rákkal. A fiam egyedül intézte , hogy Bécsben megműtse a híres AKH kórház egyik sebészprofesszora. Elképesztő, hogy 25 évesen képes volt egyedül egy ilyen bonyolult dolgot megszervezni. Németül nem tudott, de a felsőfokú angol vizsgája aranyat ért. Műtétem után 10 nappal, 2018 szeptemberében együtt mentünk ki a fiammal Bécsbe az ő műtétjére. Hihetetlen ami történt! A bécsi professzor nem találta meg a sérvet, műtét utáni napon közölte, hogy nincs semmilyen sérv, nem volt mit műteni, de kivette a vakbelet! 6005 eurót fizettünk ki saját pénzből, mert a fiamnak külföldi biztosítása nem volt. És még így is kérni kellett az orvost, hogy a fiamat 3 nappal a laparotómia után engedje haza, mert nem tudtuk volna tovább fizetni az 1205 Eurós napidíjat. A fiam a feladás határára jutott. Kétségbeesetten kértem a Transzplantációs Klinika főradiológusát, hogy csináljon egy kontroll CT-t. A CT kimutatta, hogy a sérv tényleg ott van, ott lett hagyva! (Később kiderült itt egymás után 20 perc különbségekkel 5 azaz ÖT has-medence CT-t húztak végig a fiamon, ami felfoghatatlanul nagy sugárdózis! Annyira „félt”a radiológus, hogy a mulasztó sebészt 1000%-os bizonyossággal cáfolhassa, ezért a fiamon a szakmai protokollt teljesen letaposva -ne árts! valamint a lehető legkisebb sugárdózissal kell elvégezni a vizsgálatot, vagy helyette nem ionizáló sugaras, pl MR vizsgálatot kell végezni – hogy ideáig vetemedett, ez bűncselekmény egy ember ellen! – szerk) Szegény fiamat Budapesten fél év múlva újra felvágták! Ez volt az 5. műtéte, a sérvet megtalálták, megszüntették, de kiderült, hogy nem ez volt a hasi fájdalom oka. A műtét után bélelzáródást kapott mentő vitte vissza Budapestre, egy hónapig küzdöttünk hogy beinduljon a bélműködése. Három laparotómia a semmiért! Rengeteg szenvedés volt és három elveszett év! A fiamnak döntően én vagyok a segítsége. Az apja csak papíron létezik. 2018-tól, a műtétemtől már nem is beszélt vele a fiam. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor azon a címen, hogy majd át akarja adni az 1 személyes vállalkozását, közölte: „Úgyhogy fiam igyekezz!” Ez az ember semmit nem értett meg és nem élt át a fiam kétségbeejtő helyzetéből. Neki az emelőgépek, targoncák, műszaki dolgok jelentik az életet, és minden csak ezek után következik. Nemrég képes volt otthagyni a vérvizeléssel lábán alig álló fiunkat a győri urológián, mert neki megint fontos munkája volt Vértesszőlősön, az MCI-nél. A fiam állapota miatt hosszú évek után szükség volt arra, hogy az apja vezessen (A fiam addig már 160 ezer km-t vezetett le az életéért). De még ezt az időt sem tudta teljességgel a fiára áldozni és magunkra hagyott a kórházban bennünket. Normális esetben az embernek a gyerekénél semmi nem lehet fontosabb!! Oldalakat tudnék írni arról, hogy milyen komoly része volt abban, hogy a szinte gyerekként , 20 évesen megbetegedett fiammal meg lehetett tenni mindazt, amit egyetlen egészségesnek született emberrel sem. Hogy 10 évig hagyták súlyos fájdalomban élni az okozott orvosi műhibákkal, és csak akkor történt előrelépés, ha mi a sokadik orvosi magánrendelés után kiharcoltunk valamit. Egy, a gyereke életéért felelős apa hegyeket mozgat meg, nem pedig kényelmesen üldögél a számítógép előtt, percenként leütögetve egy-egy karaktert. De ami mindent felülírt, hogy magunkra hagyott a lakásban, amikor a fiunknak vérmérgezése lett. Kétségbeesetten hívtam az emeletről, és akkor derült ki, hogy Ő már elment aludni Füzitőre, a szülői házba, ahová egy éve én küldtem el a fiam betegségével szembeni teljes közönye miatt. Nem hiszem, hogy huszonéves ember még képes lett volna arra, amit a fiam végig csinált. Napi 300 mg Tramadollal öli a szervezetét 8 év óta. Mégsem adta fel! „Magában valami őserő van!”, mondta mindig a fogorvosa. És ő még ilyen állapotban is képes volt nem egyszer az éjszakában amerikai marketing cikkeket fordítani, hogy ne veszítsen sokat a kimaradt egyetemi évek miatt. Fantasztikus ember volt! Gondolkodása évekkel előzte meg a korát. A fiam évek óta nagy vállalkozásra készült, még betegsége előtt elkezdte felépíteni az online hátteret ehhez. Létrehozott egy facebookos BMW-s oldalt majdani tervezett vállalkozásához, melynek 2 év alatt 62 ezer követője lett! Súlyos betegen, napi szinten építgette fel. A legnagyobb fájdalmakban cikkeket is írt, ezek volt hogy több százezer olvasót is elértek. De betegsége miatt nem tudta ennek az előnyeit élvezni, ahogy tervezte a majdani vállalkozásban! Hiába a nagy tehetsége, ha súlyos fájdalmai miatt egy lakásban volt kénytelen élni az életét. A fiam betegsége elején 4 éven át autodidakta módon, online tanfolyamokból, blogokból és könyvekből tanulta ki a marketing szakmát. Vagy kétszáz szakmai könyvet vett, sokat eredeti angolból fordított. Akkora ambíció és élni akarás volt benne, hogy a lelkem megszakadt, hogy mindezt tizedik éve egy szobába”zárva” kell tennie. Semmi szórakozás, lányok, emberi kapcsolatok, semmi, amit életnek lehet nevezni! És közben 26 CT és MR felvételbe vitték bele. A gondolkodást akarták helyettesíteni, eredménye nem lett, a fiamat viszont rengeteg sugárzás érte. Öt év elteltével, a teljes kilátástalanság vezette el a fiamat egy rendkívüli gondolathoz. Megkérte az ország egyik legjobb radiológusát, hogy készítsen egy CT felvételt közvetlenül étkezés után. A kontrasztanyag az ételre lett öntve, és a CT felvétel akkor indult, amikor a fiam megette az ételt és jelezte az erős hasi fájdalmat. A CT a nyombélben egy 5 cm-es szakaszon egy lefűződéshez hasonló striktúrát talált. Így derült ki 5 év után, hogy a fájdalom oka a nyombélben van! A további endoszkópos vizsgálatokat viszont rendre elrontották, a nyirokcsomót pedig otthagyta az orvos az endoszkópia során, és elintézte azzal, hogy „majd legközelebb altatásban”. ELÉG VOLT! Ekkor vált teljesen bizonyossá számunkra, hogy mindenképp külföldre kell mennünk! De jött a Covid, ami mindent bedöntött. 2022. januárjában megkértem a Bécsben transzplantáló Dr. Máthé Zoltán professzort, hogy segítsen. A professzor 1 nap alatt műtétet ajánlott a 2015-ben kimutatott AMS-szindrómára (Artéria Messenterica Superior Szindróma), amit akkor hasonlóan minden pozitív eltéréséhez, ignoráltak. A fiam nyombele az artéria és aorta által 6 mm-re volt összenyomva. Ezért nem tudott enni. Sajnos nem tudta a fiam bevállalni a műtétet, mert a klinikai tünetek nem teljesen egyeztek az AMS tüneteivel, az arra irányuló megkerülő műtét (duodenojejunostomia) nem hozott volna megoldást a folyamatos fájdalomra. Így nekimenni egy negyedik felvágásnak 25 évesen(!) életveszély volt. 2022. júliusában történt egy rendkívüli dolog, ami reményt adott, hogy eljutunk a megoldáshoz! Megjelent a hátán deréktájon egy olyan bőrtünet, mint Olaszországban. Egy égő vörös folt, a sacrumból eredő idegek dermatómáinak megfelelően. Súlyos idegműködési zavart okozva a kismedencei szervekben. A pudendális ideg működési zavara miatt az összes kismedencei szervnél, pl. hólyag, gát. Az uroflow vizsgálat rögtön kimutatta a súlyos urológiai helyzetet, amit az urológus előtte nem akart elhinni a fiamnak, amikor meglátta az eredményt, ledöbbent de ez nem változtatott semmin. A bőrtünetre annyit mondott, „érdekes, érdekes”. Mindezekkel a súlyos urológiai tünetekkel, folyamatos gátgörccsel otthagyta a fiamat kivizsgálatlanul, klinikai orvosként! Már korábban leírta a fiam életét, de ekkor már végképp. A fiam továbbment egy másik orvoshoz, de valódi segítséget, kivizsgálást itt sem kapott, pedig a tünetei külön-külön is „alarm” jelek. Akár Németországban, akár Amerikában, ezekre azonnali kivizsgálást indítottak volna. Az én fiamat cserbenhagyták. Azt mondták neki, hogy már ne csináljon semmit, mert „mindenből csak nagy baj lett.” Egyértelműen leírták őt, a fentebb említett urológustól idéznék, aki azt mondta : „Igen, elba**ták az életedet!„ A másik azt mondta:” A kórtörténete egy gyalázat ,de nem én csináltam”. Egy harmadik pedig még korábban azt hogy: „Jézusom, amit magával csináltak, egy szőnyegbombázás volt!” A nyombélbeli lefűződéses szűkület megoldása, a fenol okozta idegfájdalom megszüntetése, valamint a pudendális ideg súlyos működési zavarának okfeltárása miatt akarunk külföldre menni. Elkészíttettük a német nyelvű leleteket még 2022-ben, és el akartuk indítani a gyűjtést, de akkor az élet megint lesújtott. A fiamnak egy foghúzásból több hónapos kálváriája lett, és máig iszonyú állcsontfájdalma van. Három ép foga lett indokolatlanul kihúzva. 2023 nyarán hirtelen nyaki nyirokcsomói és fogászati fájdalmai lettek. Mivel gyökérkezelésre sem múltak a fájdalmak, a fogorvosának volt egy elejtett megjegyzése „Nehogy aztán egy Non-Hodgkin vagy Hodgkin limfóma legyen a háttérben„. Hosszú ideje ismerte a fiamat és kórtörténetét, érzékelte hogy Zsolt mondhatni éveken át konstans állapota elkezdett súlyosan hanyatlani. Röviden leírva, már kihúzták a fogait, mikor a megyei szájsebész csonkolásnak nevezte az egészet és nem értette, miért nem történtek fej-nyak-koponya MR/CT és biopszia vizsgálatok! Az első foghúzásnál kettévágták a fogát, egy hét múlva presokkos állapotban szedte ki a pesti sürgősségin egy fogorvos a benthagyott nekrotizált csontdarabokat. 3-szor kürettálták össze a fog helyét. A másik fogát egy rántással összetörték, majd vésővel szedték ki darabokban. Azóta is súlyos fájdalma van a csontban és elintézték azzal, hogy ez neuralgia! De a csontszcintigráfia nemrég bejelzett. Ezen a két helyen volt fokozott az izotóphalmozás. A fiamnak lett igaza, nem neuralgiája hanem csonteredetű fájdalmai vannak. Hogy mi terjedt rá közel 1 éve az állcsontjára, megnagyobbodott nyaki nyirokcsomókkal, nem derítették ki és közben mindhárom húzásból fogmedergyulladása lett, az egyik kürettálás során pedig megsértették a jobb oldali nyelvidegét, emiatt azóta is folyamatos fájdalma van. Ezek után a kiváló szájsebészek sorra kimenekültek a felelősség elől! A szájsebészeti problémákkal egyidejűleg jelentkezett a fiamnál a harmadik összeomlás, egy súlyos vérvizelés és vesefájdalom (vesemedence-gyulladás – szerk), ami érthetetlen volt, mert soha nem volt baj a veséjével. (Kivéve, hogy ezt az egészet megelőzte egy orvos nélkül végzett vesekőzúzás Győrben – szerk) Dr Reisz Kornélia háziorvos egyetlen beutalót sem írt, ahogy megtagadta a vizelet és vérvizsgálatokat is, miközben mi tízezreket költöttünk a Synlabnál, hogy legyen kontrollunk. Tesztcsíkkal negatívnak mérte a vizeletvért, amit aztán leadtunk így kiderült hogy abban valójában 262 vörösvértest van. Így nem kellett beutalót adnia, megtakaríthatta ennek a költségét is. A súlyos vesefájdalom kezelését és a vérvizelést úgy oldotta meg, hogy azt mondta a fiamnak: tekerd meleg törölközőbe a veséidet, felejtsd el őket és ne menj sehová! Egyetlen vizelet tenyésztést nem végzett, ez is hozzájárult, hogy nem derült ki a vesefertőzés oka. A Synlab és egy kórházi osztályvezető az azonnali feljelentését javasolta. Mondhatni bűncselekmény, amit művelt. A fiam a nagyfokú vérvizelés első leleteredményével 2 órán belül ott volt a győri kórház urológiáján. Az orvos megnézte, nem írt le belőle semmit, ahogy a fiam kétségbeejtő állapotáról sem. Gyakorlatilag hazaküldte 1000-szeres vérvizelési értékekkel. Ezután a tatabányai sürgősségin „És tőlünk mit szeretne?” megjegyzéssel letudta az orvos, és közölte, hogy keresse meg az urológiát. (Győrben!) Ezután a budapesti Urológiai Klinikára ment, ahol egy rezidens visszadobta a területileg illetékes sürgősségi osztályra. Közben a tatabányai nefrológiát is megjárta, ahol az orvos nem volt hajlandó leírni a súlyos vérvizelés leleteredményeit, mondván, hogy azoknak nincs jelentősége, és degradálta fokozott kristályürítésre a fiam súlyos állapotát. Ezután ide már vissza nem ment a fiam. Az orvosi ügyeleten egy háziorvos kolléga adott sürgősségi beutalót a fiamnak nefrológiai vizsgálatokra, amikor meglátta az állapotát, hetek óta hordozott súlyos eredményeit. Az új orvos, a klinikus Dr Ledó Nóra egy csapás volt a fiam számára. Kísérletezgetéseivel embertelen állapotba juttatta a fiamat. Semmilyen kezelést nem adott a fiamnak 6 hét alatt. Hiába mondta a fiam, hogy ő akut helyzetben van, éjjel már 10-szer van vizelete visszatérő vérzéssel, a pulzusa alvás közben is 90-110 közötti, nem érdekelte. Éppen le akarta dobni a fiamat a háziorvoshoz azzal hogy, amikor szóltunk hogy visszatért a vérvizelés és felvittük a mintát a klinikára. Az eredményben 10 csillag volt, a vérzés maximális értéken, és a veseműködésre utaló értékek is 3-8-szorosai voltak a normális felső határának. A fiam maga kérte még kezdetben hogy ha befeküdne a klinikára, megtörténhetne a részletes kivizsgálás, de ezt megtagadta, azzal, hogy nem tudná beadni az igazgatónak ennek szükségességét. Nem tartott urológiai konzíliumot és kezelés nélkül hagyta a fiamat, aki emiatt március végén szepszisig jutott!!! A kardiológus kiabált, hogy „Maga nem tudta megfelelően képviselni a saját problémáját?? Magának 3 hónapig nem adtak antibiotikumot?!” A fiam és én hiába kértük a doktornőt. Ráfogta az egészet a fokozott vesekő képződésre és kezeletlenül hagyta őt. Borzasztó amit februártól a fiammal csináltak! A fiam azért él még , mert nem ölte meg magát. És ez a baja azoknak az orvosoknak, akik súlyos műhibákkal megnyomorították őt. És akkor most jön, amit elképzelni, elhinni nem fognak, legfeljebb csak azok, akik olvastak, hallottak a fluorokinolon gyógyszerek pusztító. lenyomorító, őrjítő állapotot előidéző hatásairól. Ilyen a Ciprofloxacin (Cifrán) is, amiből 2 szemet vett be csupán a fiam, miután 2 hónap kezeletlenség, egymáshoz dobálás után március végén szepszist kapott. Hidegrázása, 39 fokos láza, vérvizelése lett és a pulzusa majdnem egy napon át nem ment 140 alá. Aznap írta fel az urológus neki, megengedhetetlen módon, mert nem volt erre az antibiotikumra érzékeny kimutatott pozitív tenyésztése. A fiam sok esetet ismert, már 3-szor utasította vissza a Ciprofloxacint, soha nem szedte volna be, de a sors kegyetlensége hogy pont aznap kapott szepszist és amikor vérnyomása már 89/60 értékre zuhant, rákényszerült a tablettára. Bevett 2 szemet a 10-ből, és két nap múlva már nem tudott lábraállni. Az izmok, szalagok úgy fájnak, hogy járása korlátozott. A legborzalmasabb a perifériás neuropátia, mely nála az egész testet érinti, tetőtől talpig ég mindene. Mintha lávával öntötték volna le. Ez rosszabb, mint a pokol. Nem segít a vizes lepedőbe burkolás és semmi. A veseprobléma miatt nem tudtunk még neurológushoz eljutni. Németországban van olyan orvos, aki talán segíteni tud a Ciprofloxacin okozta neuropátiás fájdalmakon. El kell jutni majd hozzá, ha az adományok lehetővé teszik. Most Ausztriában keresek urológust és kórházat, hogy végre megszűnjön a vesefájdalma. Óriási fájdalmai vannak a fiamnak és a ciprofloxacin mérgezés tünetei óta, 4 hónapja szó szerint élő pokolba került. Az összes súlyos hatás kijött rajta, és rettenetes hogy ezek maradandóak lehetnek, ahogy szakcikkek írják.! Teljesen tönkretette a központi és perifériás idegrendszerét. Semmit nem tud aludni, egyre több altatóval napi 2 -3 óra összesen. Ha elalszik, fél óra múlva felébred, szinte sokkos állapotban, a teste úgy ég, mintha a tűzben feküdne. Ettől az állapottól és a fájdalmaktól sokszor csak körbe körbe járkál, nem tud egy helyben megülni annyira szenved! 4 hónapja még az összes súlyos fájdalma ellenére is volt, hogy ő vezetett fel a nefrológushoz , ahogy 9 és fél éven át tette, most pedig emberi roncs lett belőle, a perceket is óráknak éli meg!!! Teljes sakk-matt helyzetbe került, gyakorlatilag a házat nem tudja elhagyni. A Cifran okozta állapot miatt úgy maradt a súlyos folyamatos vesefájdalma, most már több mint 5 hónapja! Napi 20-25 vizelete van! Lehet hogy február óta él egy kezeletlen vesefertőzéssel? Nem tudom, hogy bírja még, nem tudjuk mit csináljunk, nem akarom hogy feladja! Már 75 mikrogrammos fentanyl tapasz van rajta, olyanok a fájdalmai! A fiam jött rá, hogy a súlyos kismedencei tünetei lehet hogy egy otthagyott krónikus CAUDA EQUINA Szindróma tünetei – ő pedig tele van „red flag” tünetekkel 2 éve, mégis otthagyták pusztulni. Lehet hogy tumoros folyamat áll mögötte. Lehet hogy neurolimfomatózis? Ez megmagyarázná a súlyos állcsontfájdalmakat is, ami másik tipikus megjelenései helye a keresztcsonti problémák mellett. Ha ez történt, ennek lehet hogy semmi köze nincs az alapbetegségéhez, hanem következménye a rengeteg sugárzásnak, ártalmaknak amiknek a betegsége során ész nélkül lett kitéve. A Ciprofloxacin mérgezés embertelen állapotba jutatta a fiamat, aki nem ment be a kórházban. Azt mondta nem bírná ki ebben az állapotban a bentfekvést, így meg fogynak a napok, egyre nagyobb fájdalmai vannak, az állapota nézhetetlen! 10 éven át soha nem volt szó róla, de most már naponta mondja nekem, hogy ez „egy rákos folyamat és meg fog halni”. A külföldi vizsgálatokhoz sok millió forint kell, az USA -beli idegműtéthez pedig 15-20 millió forint. (Összesen legalább 45-55 millió forint – szerk.) Nagyon kérem az ismerőseimet és a segítő szándékú embereket, hogy pénzbeli adományaikkal segítsenek , hogy eljussunk a műtétre, amely a fiam 8 éve tartó súlyos herefájdalmát megszüntetné, és a további problémák (nyombél szűkület, pudendális ideg szindróma, vagy tumor!) gyógyítását lehetővé tenné. Ha lehetősége van és segítene esélyt adni a fiam külföldi gyógykezelésére: Név: Viczena József Zsolt Számlaszám: 11773401-0090820700000000 Közlemény: adomány IBAN: HU96117734010090820700000000 Announcement: donation Nagyon sokáig vártam ezzel a gyűjtéssel. Rettegek, nehogy elkéssem! Kérem a segítségüket és köszönök minden anyagi támogatást. Nagy segítség lenne az is, ha valakinek Németországban vagy Ausztriában van komolyabb orvosi kapcsolata, olyan, aki segíteni tudna nekünk kinn boldogulni a helyi és szakmai ismereteikkel. Senkinek nem kívánom végignézni a gyereke szenvedését éveken át. Borzasztó a tehetetlenség, de most a ciprofloxacin miatt őrjítővé vált a helyzet. Én nem adtam fel a reményt, hogy pénzhez jutva visszakapom az én rendkívüli, óriási hősnek nevezhető fiam emberi életét. Amit ő végigcsinált közel 10 éven át az egyszerűen felfoghatatlan. Az a rengeteg út, rengeteg orvosi találkozás, a rengeteg e-mail, levél és az a rengeteg vizsgálat, műtét, a végtelen küzdelem, amikkel próbáltunk mi magunk végre megoldást találni. Az első képek 1 évvel a betegség előtt készültek, az utolsó kb. egy éve . Remélem, megadatik még ilyen boldog felvétel újra, mint 10 évvel ezelőtt! Nem tudom , hogy kerülhettünk ilyen helyzetbe.?! És miért??? Hálás leszek minden adományért, és köszönök minden segítséget! / 2024. július 21. / |
Szerző: Czégény Ágnes, szerk. Viczena Zsolt
Elérhetőségünk ide kattintva található.